Sorozatkritika
2004.07.10. 21:05
Éles nyelvű kritika napjaink legnépszerűb sorozatáról...
Szex és New York Örökké vasárnap
A kilencvenes évek végén felszínre tört irodalmi és filmes "mozgalom" témája a magányos, pártában maradt harmincas nő, közkeletűen a szingli. Ki ne ismerné Bridget Jones nevét manapság? A lopott történetben újszerű nőalak tárul elénk, amely tulajdonképpen ugyanolyan paraméterek között mozog, mint elődei: javíthatatlanul romantikus, célja a nagy ő megtalálása, a tökéletes szerelem fellelése. A kortünetek, az eddig feltáratlan női jellemvonások bemutatása, a női egyenjogúságért folytatott harc új lövészárkai teszik mégis humorossá és eredetivé a szingli alakját. Eklektikus hősként mind a feministák, mind a szerelemre éhes tinilányok, mind pedig az önmagukra ismerő, társtalan nők önigazolást találhatnak benne. Valójában azon egyszerű csavar teszi ilyen népszerűvé az egyedülálló, önmegvalósító nő alakját, hogy pont olyan dolgok és cselekvések felett rendelkezik nagyfokú szabadsággal, amelyeket eddig főleg férfiak kapcsán emlegethettünk. Az önmegvalósítás közben elrohanó életre két válasz adódik: a felsőbbrendű nőé és a csetlő-botló romantikus lányé. Az első szerint a nőnek a férfi mindössze örömszerzésre kell, és csak a kritika tárgya, a másik viszont érzelmileg nem tud felnőni, eleped a tartós kapcsolatért, ám valahogy mindig rosszul választ és nem sikerül semmi. Mindkét esetben a főhősnő felmentést kap: vagy a hímek, vagy a sors a hibás. Modern nőalakunk így mindig felettünk lebeg, könyvvásárlásra és mozibajárásra ösztönöz. Baj csak akkor van, ha ez a pozitív, kedves, irigylésre méltó hölgy egyszerre dekadenssé és arrogánssá válik, elveszítve az éltető humor támogatását.
Bridget Jonesnál jóval tovább merészkedik az HBO-n sugárzott Szex és New York című sorozat négy főhőse. Carrie, Samantha, Charlotte és Miranda, szerelemre éhes New York-iak, akik szexuális szabadosságukkal tüntetnek. A párkeresés örök témáját eléggé leegyszerűsítik, tulajdonképpen ezek a nők élő vibrátorok után kutatnak, korukat megszégyenítő intenzitással. Nemi életük kohéziós erőként működik, kalandjaik megtárgyalása, a férfiak hibáinak felsorolása (nincs körülmetélve, reggel akar szeretkezni, kicsi a szerszáma, fiatal, öreg, stb.) teszi ki a műsoridő nyolcvan százalékát. A maradék húszban pedig bepillantást nyerünk a szigorú szabályok szerint ismétlődő manhattani mindennapokba. A kettő együtt ugyan tökéletesen lefedi a címben foglaltakat, de elborzasztó világot tár elénk. Életek, melyek koordinátái a cipőbolt és az étterem közé esnek, problémák, amik a macska megetetésétől a ruhaválasztásig terjednek, gondtalan, bár sekélyes életet mutatnak. Ha ehhez hozzáadjuk a folyamatos szexet váltott partnerekkel, megmutatkozik a négy nő életmódjának valódi arca.
A férfifalás rítusa valójában kényelmi kérdés, és leginkább egy szimpla vásárláshoz hasonlít. Vagyis nem azért lesz valaki szingli, mert még nem találta meg az igazit, hanem mert olyan életet hajlandó csak élni, amelyben nincsenek kényelmetlenségek, veszekedések, gondok és főleg felelősség.
Szomorú, hogy a fogyasztói társadalom és a félreértelmezett szabadságvágy lányai ilyen hősökké váltak. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az HBO férfiak életét bemutató sorozata, a Mocsok macsók meséi hasonló életmódot propagál, viszont teljességgel nézhetetlen.
A sorozat főszereplője a Legjobb Színésznő kategóriában három egymást követő évben (1999, 2000, és 2001) is elnyerte a Golden Globe-díjat.
|